Szomorú és egyben mulatságos, avagy keverednek a műfajok

Manapság nehéz úgy filmet választani, ha az ember csak a kategória alapján akarja eldönteni, hogy milyen filmet nézzen meg a moziban. Dráma, akció, romantika, stb. keveredik az alkotásokban. Régi folyamat ez, először talán A nyolcadik utas: A Halál című film esetében bukott ki élesen.

A szóban forgó film mérföldkőnek számít a horror és a sci-fi műfajban egyaránt, amit a mai fiatalság is megtapasztalhatott, hiszen Ridley Scott 1979-es sci-fi horrorjának digitálisan felújított rendezői változata nemrég került bemutatásra az arra kiválasztott hazai mozikban.

De nem akarok ennél a filmnél leragadni, amikor a műfaji sajátosságokat taglalom, hiszen vannak alapkeveredések és vannak össze nem illő műfajokba besorolható filmek a hazai mozikban. Az már egészen elfogadott besorolás a műsorújságokban, hogy akció-vígjáték, romantikus dráma, vagy kaland/fantasy. Ezek szinte természetes dolgok és ha egy film címe alatt ezt olvassa az ember, akkor egész biztosan tudja, mire számíthat.

Most azonban a 2015. évi mozifilmek között feltűnt egy olyan film, melyet forgalmazója, kritikusai és alkotói egyaránt dráma-vígjátéknak sorolnak be.

Dráma és vígjáték? Hogyan passzolhat össze a kettő? A műfajok között talán épp ez a kettő van a legtávolabb egymástól. Bár nem láttuk még a filmet, az eddigi ismereteink alapján elfogadjuk a műfaji besorolást.

Történt ugyanis a múlt évezredben, hogy élt egy kiváló komikus, egy világnagyság, aki örökre beírta magát a vígjátékai, burleszkjei révén a filmtörténetbe. A neve Charlie Chaplin, a sztori eddig tehát vidám.

Aztán időben egy kicsit később ugyan, de volt egy szerencsétlen svájci bevándorló, akit kiengedtek a börtönből és akinek kilátástalan volt az élete. Ez szomorú.

Chaplin élete – mint mindenki másé – egyszer csak véget ért és eltemették Svájcban. Ez szomorú, az pedig, hogy az előbb említett bevándorló azt találta ki, hogy ellopja a híres Charlie Chaplin koporsóját, az morbid.

Hiába, a filmen minden lehetséges – gondolhatnánk, de a poén az a dologban, hogy ez egy megtörtént sztori! Hiszik, vagy sem három hónapra eltűnt Chaplin koporsója a svájci temetőből! Aztán meglett…

Szomorú és egyben mulatságos is? Ki fog derülni hamarosan A hírnév ára című francia-belga filmből!

Szólj hozzá!