A nyári hónapokban a napvitorla kellemes árnyékot ad, ám amikor beköszönt az ősz és megérkeznek az erősebb szelek, kiderül, mennyire volt tartós a rögzítés. A napvitorla oszlop az egyik legfontosabb eleme a szerkezetnek, hiszen az tartja feszesen és stabilan a ponyvát – ha nem megfelelő az anyag vagy a rögzítés, a vitorla könnyen megsérülhet vagy elszakadhat. Ezért érdemes alaposan megfontolni, milyen oszlopot és rögzítési módot választunk, ha egész évben biztonságos árnyékolást szeretnénk.

A napvitorla oszlop kiválasztásánál elsődleges szempont az anyagminőség. A leggyakrabban használt alapanyagok az alumínium, az acél és a rozsdamentes acél. Az alumínium könnyű, mégis erős, ezért ideális választás kisebb vitorlákhoz, illetve olyan helyekre, ahol fontos az egyszerű szerelhetőség. Hátránya, hogy extrém szélben enyhén hajolhat, így nagyobb felületű vitorlákhoz érdemes vastagabb falú csövet választani. Az acél ezzel szemben nehezebb, de rendkívül stabil – a napvitorla oszlop ekkor is állja a sarat, ha a szélvihar próbára teszi a szerkezetet. A rozsdamentes változat különösen előnyös, ha a napvitorla a kertben, tóparton vagy medence mellett kap helyet, hiszen ellenáll a korróziónak és hosszú távon is megőrzi esztétikus megjelenését.

Nemcsak az anyag, hanem a rögzítés módja is döntő. Az oszlopokat célszerű legalább 60–80 cm mélyen, beton alapba helyezni, így elkerülhető, hogy kilazuljanak vagy eldőljenek. Állítható feszítőelemekkel, rozsdamentes karabinerekkel és tartókengyelekkel tovább növelhető a biztonság. Fontos, hogy a napvitorla enyhén döntött legyen, így a szél és az esővíz könnyebben távozik róla és nem terheli feleslegesen a tartószerkezetet.

A megfelelő napvitorla oszlop tehát nemcsak esztétikai, hanem biztonsági kérdés is. Ha időtálló, erős anyagból és szakszerűen rögzítve választjuk meg, akkor a napvitorla nemcsak nyáron, hanem az őszi szélviharok idején is megbízható árnyékot biztosít.