Elena egy 2 éves kislány, aki szereti a játékait, de nem hajlandó megosztani őket. Amint felveszi az egyiket, hogy egy másik gyereknek adhassa, kétségbeesetten kiáltja, hogy „enyém, enyém, enyém”.

Ez a helyzet ismerős lesz sokak számára, és a megosztás értéke olyasvalami, amit fiainknak és lányainknak már egészen kicsi koruktól kezdve meg kell tanítanunk. Ebben pedig sokat segítenek a megfelelő óvodai udvari játékok.

Bár nem lehet általánosítani, de elég gyakori, hogy a kisgyerekek átesnek az „enyém” szakaszon, amikor nem hajlandók másokra hagyni játékaikat, és nem értik, hogy játszhatnak másokkal. Ez a „nem” és az „enyém” korszaka, melyet az énközpontúság jellemzi, amikor a fiú vagy a lány még nem tudja magát a másik helyébe helyezni. Az óvodai udvari játékok pompásak erre az időszakra, hiszen segítenek megváltoztatni a gyerekek hozzáállását a többiekhez.

A megosztás olyan érték, amely feltételezi a kölcsönös részvételt valamiben, ami lehet anyagi vagy anyagtalan. Az adás értékét hordozza, amely nagylelkűséget fejez ki és annak az értékét, hogy megkapjuk azt, amit a másik személy kínál nekünk és ez megvalósulhat az errevaló óvodai udvari játékokkal.

A megosztás ténye szakítást feltételez egy olyan ember egoizmusával, aki azt hiszi, hogy mindent meg tud csinálni egyedül. Életünk során sok mindent megosztunk egymással, például ötleteket, anyagi javakat, tevékenységeket, érzéseket vagy tapasztalatokat. Ezt pedig sokkal jobb, ha az ember már ovisként megtanulja, olyan óvodai udvari játékok segítségével, amelyekkel valóban nagy öröm játszani más gyerekek társaságában.