Húsvét közeledtével sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon honnan is ered ez az ünnep, mert ugye nehéz elképzelni, hogy a tojást tojó nyulaktól származik. Egyik kedves olvasónk összegezte nekünk, hogy mi is a húsvét eredete.

Kiemelten fontos ünnep ez a zsidó ünnepek között ami a szabadulás és az öröm ünnepe. A húsvét megünneplése három és fél ezer éves eseményekre nyúlik vissza. Még az Egyiptomi rabszolgaság idejére, amikor Isten kiválasztotta Mózest és elküldte szabadítóként, hogy megszabadítsa népét és bevezesse őket az ígéret földjére.

A fáraó nem akarta szabadon engedni a zsidóságot még a csapások ellenére sem amik az országot érték, de a tízedik csapásnál (az elsőszülöttek halála) elbocsájtotta a hébereket. Ők csak azért menekültek meg ettől a csapástól, mert Isten parancsának engedelmeskedve egy ép bárányt levágtak és a vérét az ajtófélfára kenték (az Istenbe vetett hitük jelképeként), húsát pedig megették, ahol így tettek a családok ott az öldöklő angyal elkerülte a házat. Ezért nevezik ezt az ünnepet héberül Peszách-nak ami elkerülést jelent.  Ezután a zsidók négy napig kovásztalan kenyeret ettek és eltávolítottak a házukból minden kovászt.

Ezt a történetet a zsidó apák továbbadják a fiaiknak és elmesélik nekik az ünnep jelentőségét. Hogy ez a szabadulás ünnepe, a szabadság ünnepe (hág háhérut), ettől a hónaptól, számolják a zsidó vallási évet, ez lett minden új kezdete (termőidő, újév).

Ezen az ünnepen minden férfi köteles volt felmenni Jeruzsálembe az ünnep harmadik napja az első zsengék ünnepe.

Ennek az ünnepnek az újszövetségi értelmezése szerint Jézus volt a húsvéti bárány, akinek a vére állttal megszabadul mindenki aki elfogadja, és akinek a haláláért mindenki személyesen felelős (mint ahogy a bárányt is mindenkinek személyesen kellett levágnia). A kovász kiirtását a házból pedig a bűnök kiirtására vonatkozó jelképként tartják számon.

A történelem folyamán mint összekötő kapocs a zsidóság fennmaradásában is nagy szerepet játszott a húsvét megünneplése. A rabbik is rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak ennek a hónapnak (niszán), mert a jövőbeni megváltást a még mindig erre a hónapra várják.

A niszán az öröm hónapja, a szabaduláson való örvendezésé. Amellett, hogy a zsidók megemlékeznek az Egyiptomból való szabadulásról, a jövőbe is tekintenek és várnak egy jövőbeli sokkal egyetemesebb szabadulást, ami az egész emberiségre kiterjedően hoz majd szabadulást. A keresztény világ is várja a Messiást. Mivel azonban 2000 évvel ezelőtt már eljött egyszer, így a keresztények nem az Messiás eljövetelét, hanem visszajövetelét várják.