Sokan szeretnek naplót írni: egyesek szerint az a gyerek, aki naplót ír, az biztos hogy rendelkezik írói vénával, mások pusztán arra használják a naplóírást, hogy kiöntsék a lelküket, papírra vessék a gondolataikat, hogy esetleg ezzel is szembesüljenek valamiképp saját magukkal, hogy egyfajta önterápiás kezelésben részesüljenek, vagy hogy üzenetet hagyjanak az utókor számára arról, hogy léteztek, hogy gondolkodtak. 

Lényegében ezt csinálta az a Joachim Martin nevű ács is, aki 1880 és 1881 közt egy francia falu kastélyában, a Picomtal kastélyban parkettázott. Az ács összesen 72 ceruzás naplófeljegyzést hagyott hátra a kastély emeleti szobájának padlódeszkáin. A parkettára írt sorokat úgy fedezték fel, hogy egy felújítás alkalmával felszedték a deszkákat, melyeknek alsó felén megtalálták az írásokat. Joachim  saját történeteket, érzéseit “vetette deszkára”. A szövegekben kendőzetlenül beszél gyilkosságokról, bűntettekről, szexualitásról, vallásról, ezzel képet mutatva a mai Crots (akkori Les Crottes) település akkori lakosságáról.

Többek közt olyan dolgokról írt az ács, melyeket nem tudott máshol kibeszélni magából: egyik gyerekkori barátja, úgynevezett Benjamin például -akinek anyja Joachim apjának szeretője volt-, többedszer teherbe ejtette saját nőjét, aki a sokadik gyerekgyilkosságot követte el szeretőjével, hiszen a nem tervezett babákkal nem tudtak mit csinálni. Joachim  nem akarta őket a rendőrségen feljelenteni, mert úgy érezte, hogy ezt nem teheti gyermekkori pajtásával, viszont haragja csak egyre jobban fokozódott, amikor azt látta, hogy Benjamin az ő feleségét is megkörnyékezte.

Hasonló dilemmákat okozott neki az az eset, amikor a helyi pap gyónás címszó alatt a nemi életéről faggatta a falu lakosságát. Joachim szerint nem a szentség, hanem perverz vágyak vezették a papot erre. Végül pár év múlva leváltották a papot, és egy protestáns lelkészt kért helyette a falu. Az egyik lemondást követelő levelet Joachim  írta, ez is fennmaradt.

Az egyik deszkára Joachim egy tanács jellegű bölcsességet fogalmaz meg az olvasójának, aki mint mondja: “Boldog Halandó. Mikor engem olvasol, én már nem leszek többé.“. Az üzenetben azt fogalmazza meg, hogy legyen nála okosabb, azaz ne igya el a pénzét fiatalon, és ne éljen hedonista életet.