Nem! Be kell vallanom, annak idején, amikor még cseperedő kisleány voltam, igencsak vágytam egy állatra! Tudtam, hogy én az emlősöket szeretem, a szőrmókokat, akiket babusgathatok egész nap, és melyek jó reménység szerint értelmesek is. Bár kínomban már ráfanyalodtam volna a rágcsálókra, a tengerimalacra a hörcsögre és egyéb cukiságokra, majd a nyuszikra, melyekről még mindig nem tettem le, hiszen azokat különösen édesnek tartom! De igazándiból egy cicát vagy egy kutyát akartam volna – de mivel nem kaphattam, ezért madarat kértem, mégpedig egy Nagy Sándort! Az állatfelszerelés persze hozzá is kellett, ezt így sem úsztuk meg.
De nem volt sok köszönet a papagájban: persze kezdetben örültem neki, de azt tapasztaltam, hogy nem igen kötött le a madár, semmilyen szempontból. Sajnos nagyon unalmas volt vele az élet, mert hát nem igen lehetett vele semmit sem kezdeni, és végül el is adtuk, „fedeztetni” más madarakkal. A papagájnak pedig ugyan úgy kell ketrec, csőrkaparóm ágak, amin mászhat, etető, magvak, fincsi rudak, amiket ehet stb. Azaz állatfelszerelés tekintetében nem számít olcsónak, csak az a különbség, hogy még csak játszani sem igen lehet vele.