Udo Ulfkotte: Megvásárolt újságírók

Udo Ulfkotte könyve a tavalyi év sikerkönyve. Még Németországban is, bár ott egy sort sem írtak a lapok. Hogy lehet, hogy az egyik legnagyobb lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung veteránjának könyve így lepattant a teljes médiáról, miközben a vásárlások alapján néhány hét alatt bestsellerré vált? Egyszerűen úgy, hogy Ulfkotte nagyon is kínos témát választott, amit már a cím is jól mutat: Gekaufte Journalisten, azaz Megvásárolt újságírók.

A könyv saját tapasztalatokból táplálkozik, és legelőször is magáról a szerzőről rántja le a leplet. Ulfkotte elmondja, hogyan szervezte be már egyetemistaként a titkosszolgálat, majd hogyan vált gyakorlatilag összekötőjükké a Frankfurter Allgemeine Zeitung-nál, miután elhelyezkedett a lapnál. Azonban senki ne gondoljon valami titkos küldetésre, az újságnál mindenki tudta, hogy azt írhatják meg, amit a szolgálat engedélyez. Sőt, időnként maguk a tisztek is megjelentek, és személyesen adták át azokat a cikkeket, amiket saját nevük alatt kellett megjelentetniük.

Az újságírók megvásárlásában érdekeltek voltak még a nemzetközi óriáscégek is, akiknek nem volt mindegy, hogy egy-egy közel-keleti államról mi jelenik meg. Ugyanígy az amerikai szövetségeseknek sem, akik a németekkel összhangban elnyelték az iráni életek ezreit követelő iraki mérgesgáz támadásokról szóló információkat.

A vezető újságírók, szerkesztők mindebből busásan profitáltak, így érthető, hogy többségüknek eszük ágában sem volt felrúgni a „jól működő” rendszert. Az anyagi biztonság, a fizetett luxusutak, az exkluzív bánásmód, amit egy-egy közel-keleti diktatúra vendégeként élvezhettek, megfogta a sajtómunkásokat. Maga Ulfkotte is azon a véleményen van, hogy ha családos ember volna, nem vállalta volna be a botránykönyv megjelentetését, aminek már három szívrohamot és egy sor házkutatást köszönhet.

Mielőtt valaki arra gondolna, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung esete egyedi, fontos megjegyezni, hogy Ulfkotte szerint minden fontos német médium hasonló elvek alapján működik. És akkor el lehet gondolkodni, hogy vajon mi a helyzet a hazaiakkal. Az író mindenesetre arra bíztatja olvasóit, egyáltalán ne vásároljanak napi- és hetilapokat, hogy így minél gyorsabban elősegítsék a korrupt rendszer széthullását.

Vélemény, hozzászólás?