A palesztin terroristák taktikája a hírek manipulálása

Az Erős szikla hadművelet a végéhez közeledik a Gázai övezetben, az Izraeli Védelmi Erők megkezdték a kivonulást a térségből, melynek infrastruktúrája gyakorlatilag megsemmisült. A palesztinok temetik a halottjaikat, s bár Rafahnál még harcok zajlanak, a Hamász már hatalmas győzelemről beszél és toboroz. De vajon miért beszélhetnek a terroristák győzelemről? A válasz a palesztin propagandagépezet működésében keresendő.

Amikor a 2009-es Öntött ólom hadművelet végén három heti sivatagban éjszakázás után végül Izraelen keresztül bejutottam a Gázai övezetbe, elkeserítő látvány fogadott. Rakétatalálatot kapott panelházak acélgerendái meredtek csontvázként az ég felé, a homokos földön még ott feküdtek a hadműveletben megölt állatok, az övezetben pedig a „megszokott” humanitárius katasztrófa (áram-, víz-, és üzemanyaghiány) mellett még egy egészségügyi katasztrófa is lebegett a lakosság felett: hogy bármikor kitörhet valamilyen járvány.

Propaganda-győzelem

A statisztikai adatok az áldozatok tekintetében kísérteties hasonlóságot mutatnak a jelenlegi hadművelet számaival. Mégsem a rombolás volt, ami megdöbbentett, hanem az, hogy a Hamász a pénteki istentiszteleten, melyen a muszlim férfilakosság összegyűlik, az egész inváziót „győzelemként” kommunikálta. „Az angyalok is fegyvert fogtak Gáza mellett” – mondta az imám, szavait kontrasztba állítva a körülöttünk heverő romokkal.

Először annak tudtam be a Hamász pusztulást és civilek százainak értelmetlen halálát „győzelemként” beállító retorikáját, hogy a szervezet a fundamentalizmusnak egy olyan szintjére jutott el, ami kizárja a tények racionális értékelését, de utólag belegondolva, nagyon is racionálisak voltak.

A propagandaháborút ugyanis, amit a fegyveres harcok mellett vívnak Izrael ellen, megnyerték 2009-ben csakúgy, mint a mostani offenzíva alatt is.

Bárki, akiben kétség merül fel ezen állításom tényszerűségével kapcsolatban, tegye meg, hogy beírja a keresőjébe az izraeli–palesztin konfliktust vagy a Hamászt. Az első tíz találat között egészen biztosan fog találni olyat, melyben elhangzanak a „népirtás”, „apartheid”, „ártatlan civilek” kifejezések Izraellel kapcsolatban.

Bár Izraelnek valóban voltak túlkapásai az offenzívák során, nincs még egy olyan ország, mely ennyi energiát fordított volna arra, hogy egy nyílt fegyveres konfliktusban próbálja óvni az „ellenséges civileket”.

Akkor mi az oka, hogy mégis ezek az első információk, melyek felbukkannak a konfliktus körül? Mi az oka, hogy egy Hamász/Iszlám Dzsihád akció, egy Izraelt érő rakétatámadás nem kerül a lapok címoldalára, az nem vált ki osztatlan felháborodást?

A válasz a Hamász jól felépített propagandagépezetében rejlik.

Kifogyhatatlan embererő

A szervezet ugyanis már az ezredforduló idején felismerte, hogy mivel a diplomáciai tárgyalásokat elveti, ezt a háborút csak és kizárólag úgy tudja megnyerni, ha a világ közvéleményét maga mellé állítja.

A Gázai övezetet sújtó blokád miatt ugyanis a szervezetnek limitált hozzáférése van a fegyverekhez és a robbanóanyagokhoz, frontális háborút nem tud vívni a világ egyik legfejlettebb hadseregével. Egy valamivel azonban kifogyhatatlan mennyiségben rendelkezik, ez pedig az „embererő”.

Statisztikai adatok támasztják alá, hogy ha a szomszédos arab országok lakosságának adataival összevetjük, a diplomások aránya a palesztinok között a legmagasabb. A Gázai egyetemek évről-évre ontják magukból a technikailag jól képzett fiatal diplomások ezreit, akik – ellentétben a régivonalas dzsihadistákkal – már természetesen mozognak az interneten, a film- és képfeldolgozásban. A technológia pedig adott: az Öntött ólom hadművelet óta akkora technológiai fejlődés következett be, hogy a professzionális felszerelések, melyekkel a profi minőségű médiaanyagok elkészíthetőek, könnyen és olcsón beszerezhetőek. Ma egy középkategóriás okostelefon képes sajtóminőségben fotózni, illetve HD videófelvételt készíteni.

Mivel az övezetben negyven százalékos a munkanélküliség és a munkaerőpiacot a Hamász száz százalékban ellenőrzi, ezek a fiatal szakemberek hamar a Hamász propagandagépezetében találják magukat, ahol fizetésért dolgoznak. Mindez azonban nem csak centralizáltan zajlik: számtalan önkéntes is ügyködik a Hamász érdekében, akiket irányítani kell. Ez sem jelentett akadályt azonban a Hamász számára. Az első olyan terrorszervezet volt, mely megkezdte az internet elárasztását politikai érdekeket szolgáló híranyagokkal. A jelenleg tömeggyilkosságokat végrehajtó ISIS-nek is a Hamász-videók szolgáltak inspirációként.

Nézzük, hogyan épül fel a Hamász propagandagépezete.

Kellemetlen barátság

Minden külföldi újságírónak, aki az övezetbe utazik, regisztrálnia kell magát a Hamász sajtóirodájában, Gáza városban. Az elmúlt években ezen sokszor átestem. A regisztráció nem csak abból áll, hogy az ember megadja a lap nevét, amelynek dolgozik és bemutatja az útlevelét. Nem, konkrétan át kell esni egy kihallgatáson, be kell mutatni néhány cikkünket és persze megadni annak a palesztinnak az elérhetőségét, aki felel értünk.

Ha egy barátunknál szállunk meg – mint az én esetemben –, kitesszük őt a Hamász zaklatásának. Erről konkrét példát is tudok mondani. 2011-ben, amikor a Fatah–Izrael tárgyalások megszakadtak, és az egész palesztin iszlamista tömb a harmadik intifádára készült, egyedül voltam bent az övezetben külföldi újságíróként. Egy cikkem megjelent angolul az egyiptomi Al Mászri Ál Júmban, melyben leírtam, hogy az általános fegyverkezés nyomai mindenhol láthatóak az övezetben. Ennek direkt eredménye az lett, hogy újságíró kollégámnak heteken keresztül kellett a Hamász belsőelhárításához járnia kihallgatásra. Több levelet is kellett írnom, melyben megerősítettem, hogy nem kémkedtünk vagy mentünk olyan helyre, ahová nem mehettünk volna, egyszerűen mindenki erről beszélt a városban.

2012-től kezdve a Hamász regisztrálta azokat a palesztinokat, akik jól beszélnek angolul és dolgoznak a külföldi sajtónak segítőként (fixer), interjúkat szerveznek le, megszervezik az övezetben a mozgást. Ezért a tevékenységükért már adót(!) kell fizetniük és jelenteniük kell a sajtóosztályon, kit, hová visznek. Ha olyan információ megy ki az övezetből, amely a Hamász politikai vezetését rossz színben tünteti fel – előveszik a fixert.

Nem éri meg objektívnek lenni

Bizonyára sokat gondolkozott a kedves olvasó azon, hogy míg a világsajtót elöntötték a halott gyerekekről készült fényképek, miért nem készült a Hamász rakétakilövéseiről fotó? Hát ezért. A fixerek pontosan tudják, mit szabad és mit nem, nem vitték ilyen helyszínre a rájuk bízott külföldi sajtósokat, ahol „negatív” hírértékű dolog születhet. Az életükkel és a családjuk életével is fizettek volna, ha másként tesznek.

A külföldi újságírók mozgásának ellenőrzésén túl a Hamász nagy erőket fektet abba, hogy az aktivistái a céloknak megfelelő információcsomagot juttassanak ki a világsajtóba, a közösségi médiához.

Erre a legjobb bizonyíték a júliusban, a Palesztin Autonómia Belügy­minisztériumának honlapján megjelent „útmutató” a Hamász közösségimédia-kampányához. Az útmutató a híradások teljes egészére kiterjed, kezdve a hírírástól a külföldi „barátokkal” való beszélgetésig. A teljesség igénye nélkül nézzük meg, pontosan milyen útmutatásról is van szó.

Útmutató

A halottakról például így kell nyilatkozni: „Bárkit, akit megöltek vagy mártírrá vált, civilnek kell nevezni, mielőtt a dzsihádban elfoglalt státuszáról vagy katonai rangjáról beszélnénk. Ne felejtsék hozzátenni az “ártatlan civilek” vagy “ártatlan lakosok” kifejezést a leírásaikba, amikor azokról beszélnek, akik az izraeli támadások során haltak meg Gázában.”

Külön kitérnek arra, hogy a rakétázásokat mindig „válaszként” kell beállítani. Óva intik az aktivistákat az antiszemita megnyilvánulásoktól: „Kerüljék el, hogy politikai vitába bocsátkozzanak nyugatiakkal azzal a szándékkal, hogy meggyőzzék őket, hogy a holokauszt egy hazugság és félrevezetés, inkább hasonlítsák a holokausztot Izrael bűneihez a palesztinok ellen”.

Konkrét tippeket adnak, hogyan kell humanizálni a palesztinok szenvedését, ehhez retorikai struktúrákat adva segítségül. Ebben a tájékoztatóban is elhangzik, hogy sem a rakétakilövésekről, sem a katonai eredményekről nem szabad információt kiadni, illetve nem szabad, különösen a „nyugatiak” felé dicsőíteni a Hamász katonai parancsnokait, vagy örülni az izraeli veszteségeknek.

Ezek alapján jól összefoglalható, milyen képet akar kialakítani magáról és az izraeli–palesztin konfliktusról a Hamász.

E kép szerint a Hamász csak reagál az izraeli támadásokra, sosem kezdeményezi a konfliktust. Izrael csak és kizárólag civil palesztinokat gyilkol meg, kegyetlensége a zsidókat ért holokauszthoz hasonlítható. Rakétákat nem lőnek Gázából Izraelre, és harcoló alakulatai sincsenek a Hamásznak, csak kétségbeesésükben fegyvert fogó civiljei, akik házi gyártmányú bombákkal felelnek az „agresszióra”.

Elnézve az Erős szikla hadművelet fogadtatását a világsajtóban, ez a propaganda remekül működik.

Hetek / Jászberényi Sándor, Kairó

Vélemény, hozzászólás?